2015. augusztus 15., szombat

Sötét elmék

Alexandra Bracken: Sötét elmék 

Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.



Mindig is nagy rajongója voltam a sci-fi, fantasy jellegű történeteknek, s amikor a könyvesboltban megláttam ezt a kötetet, úgy éreztem, nekem való lesz. A barátnőm akivel vásárolni voltam előre figyelmeztetett, hogy szerinte ez egy "túl sötét" könyv lesz, s ne olvassam el. És igen, tény és való, hogy ez nem egy szivárvány fölött ugráló unikornisoktól és boldogsától szétcsattanó világ,  szóval tény és való, hogy a könyv rendkívül kemény, erős mondanivalóval, egy brutális világot fest le. Ahol halálos betegség tizedelte meg az Új generációt, ahol a szülők rettegve a saját gyerekeiktől "gyógyító táborokba" küldik őket, ahol a világ is gazdasági válság szélén áll. Még is annyira közelinek érezhető, egy olyan betegség, ami akár ma, akár holnap a mi világunkban is felütheti a fejét, egy helyzet, ami könnyen megtörténhet. Nem elég, hogy tele volt akcióval, váratlan és érdekes jelenetekkel, különlegesen összerakott szereplőkkel, de egy szerelmi szállal is, a könyv engem őszintén elgondolkoztatott. Mit tennénk, ha valóban felütné egy ilyen vírus a fejét? Mi történne a családunkkal, mit gondolnának rólunk a szüleink? Mi történne, ha mi is olyan üldözésben és félelemben élnénk mint a főhősnő? Hihetetlen. Egyszerűen hihetetlen a történet.

    Ezen kívül a másik érdekes dolog ami megragadta a figyelmemet, az a gyerekek képessége. Minden túlélőt egy egy csoportba sorolnak be színek szerint, a Zöldtől a Pirosig terjedve, attól függően milyen képességekkel rendelkeznek. Összeszedtem az egyes csoportokat és a tulajdonságokat (láthatjátok a szülők miért is félnek tőlük. Nem csak a szülők. A kormány. A társadalom)
Zöld  - határon felüli ész, fotografikus memória 
Kék - gondolattal képesek tárgyakat mozgatni, akár embereket is
Sárga - hatással vannak az elektromos, elektronikus berendezésekre
Narancsvörös - képesek olvasni az emberek gondolataiban, gondolatokokat manipulálni, kitörölni, gondolatokkal irányítani 
Vörös  - keveset tudtunk meg róluk azon kívül, hogy ők a legveszélyesebbek és speciális hadsereget képeznek belőlük (SPOILER - az angol könyven a nevük "pyrokinesis" ami a tűz használatával van kapcsolatban)

   Pár szót a szereplőkről: A történet főszereplője Ruby, egy erős női karaktert testesített meg Narancsvörös személyében, de mégsem lopta be magát a szívembe. Olyan karakter, aki mindenért magát okolja, a túlzott önostorozása már az agyamra ment néhanapján. A történet fiú főszereplője egy Kék, Liam, akit viszont megkedveltem. SPOILER a történet vége megviselő a Liam fanoknak. Legalábbis sokkoló. A másik fiú Charles, becenevén Dagi, aki az egyik legérdekesebb, összetetteb karakter volt számomra. Kezdetben ellenszenves a végén pedig már vele együtt izgulsz és bőgsz, úgy "úristen csak élje túl" A negyedik pedig Clancy, az elnök fia, a világon maradt másik Narancsvörös srác. Meg kell mondjam nála érdekesebben felépített karakterrel az eddig olvasott könyvekben ritkán találkoztam. Miért? Olvassátok csak el ;) Idézet:  "Nem azoktól a gyerekektől féltek, akik meghaltak vagy az ürességtől, ami utánuk maradt. Tőlünk, túlélőktől féltek." Pontozás:Borító: - 10/9 - megkapó, érdekes, főleg a rajta található (Pszí) jel. Szimbólum a borítón, ismerős valahol? (Megsúgom az Éhezők Viadala és a fecsegő poszáta)Cselekmény: 10/10* - wooaa... kb ennyi a reakcióm :DÖsszesen : 10/10 - akármennyire is kritikus vagyok, ez tény és való. Megéri elolvasni   

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése